Manchester United szimbóluma, aki Bryan Robson cipőjét is pucolta, majd egy popsztár férje és egy nemzedék bálványa lett. A középpálya jobb oldalának zsenije, a hajszálpontos beadások és védhetetlen szabadrúgások legnagyobb tudója. A szépfiú. A Spice Boy. Lehet utálni, de minek?

Nem jellemezte mindig magabiztosság Davidet, hiszen nem volt nála visszahúzódóbb, csendesebb kisgyerek Leytonstone-ban, London keleti részén, ahol fiatalságát töltötte. Ekkoriban Becks minden percét a labdarúgás töltötte ki, amelynek szeretetét édesapja, Ted oltotta belé. A kis David összes szabadidejét arra használta fel, hogy a labdát rúgja, még cserkésztársait is rávette egy kis futballra. Minden este pontosan kilenckor már ágyban volt, hogy fitt és egészséges maradjon. Első klubja a helyi Ridgeway Rovers volt, amelyben már hétévesen játszott. Tehetsége hamar kiderült, és nem volt olyan londoni egyesület - a West Ham Unitedtől az Arsenalon át a Tottenham Hotspurig -, amely ne érdeklődött volna iránta. Édesapja, Ted Beckham, aki háztartási gépek szereléséből tartotta el családját, azonban nem csak a sportág, hanem egy bizonyos egyesület imádatát is belenevelte Davidbe: a Manchester Unitedét.

Tizenegy éves korában Davidet beíratták a manchesteri legenda, Bobby Charlton futballiskolájába, ahol egy szemesztert töltött el. A MU világbajnok középpályásának természetesen megakadt a szeme a labdával remekül bánó fiún, és azonnal kiemelte a többiek közül. A kurzus végén pedig jutalomként két hétre Barcelonába vitte a srácot, ahol akkoriban Terry Venables volt a tréner, és a katalánoknál játszott Gary Lineker is. Venables megjegyezhette magának a fiút, mert amikor a szezon végén otthagyta a Barcelonát, és a Tottenham Hotspur edzője lett, nem felejtette el megemlíteni Beckham nevét a klub vezetőségének. David egy éven keresztül a Spursnél edzett, de igazából nem kedvelte a londoni egyesületet. Hogyan is kedvelhette volna, amikor az ő kedvence a Manchester volt? Az ominózus egy esztendő során a Tottenham meze alatt végig a Vörös Ördögök dresszét hordta, és úgy érezte, hogy nem törődnek vele megfelelően a White Hart Lane-en. Egy éven át Venables egyszer sem nézte meg, hogy fejlődik, ezért tizenhárom éves korában Beckham és szülei úgy döntöttek, hogy elég volt a Spursből.

Szerencséjükre a Unitednél sem felejtették el a fiatal Davidet, így 1988 júniusában a manchesteri egyesület inasszerződést ajánlott neki. A kontraktus aláírását megelőző napon maga Alex Ferguson, a csapat vezetőedzője beszélgetett el a fiúval és szüleivel. A skót szakembernek majd másfél órát kellett várnia a Beckham famíliára, mivel azok közlekedési dugóba keveredtek. Mint később kiderült, megérte a várakozás. Becks az inasok szokásos életét élte a Manchesternél, edzett a többiekkel, és tisztította a profik cipőit. Először Neil Webb csukáit kellett megszabadítania a kosztól, majd pedig tizenhat évesen a MU csapatkapitányának, Bryan Robsonnak a stoplisait törölgethette. David azonban ezt is hatalmas megtiszteltetésnek érezte, mint ahogy azt is, hogy már ekkoriban is a csapattal tarthatott a londoni mérkőzésekre.

Nem akármilyen utánpótlással rendelkezett akkoriban a klub, hiszen Beckhammel együtt játszott az ifjúsági csapatban többek között Ryan Giggs, Nicky Butt és Gary Neville is. Manapság is ők tartoznak David legjobb barátai közé, sokszor járnak együtt golfozni. A MU korosztályos gárdája nem is nagyon talált legyőzőre abban az időben, és sorra nyerte az ifjúsági FA-kupákat. Legtöbbjük már akkor bemutatkozhatott a felnőttek között, amikor még nem volt profiszerződése. Daviddel ez 1992. szeptember 23-án történt meg, amikor is a Brighton elleni ligakupameccsen Andrej Kancselszkisz helyett léphetett pályára. Ezután azonban hosszú ideig csak a tartalékok között szerepelt, annak ellenére, hogy 1993. január 29-én a klub profiszerződést kötött vele. Ugyanezen a napon lett a Manchester hivatásos játékosa Giggs, Scholes, Butt és Gary Neville is. Beckhamnek a következő, nagyok közötti meccsére egészen 1994-ig kellett várnia, ekkor azonban nem akármilyen találkozón került bevetésre. Decemberben a Galatasaray elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen jutott szóhoz. A fiatal középpályás végigjátszotta első nemzetközi mérkőzését, sőt góllal járult hozzá csapata 4-0-s győzelméhez.

Az első élvonalbeli szereplés azonban továbbra is váratott magára. Hogy ne essen ki a játékból, és némi tapasztalatot is szerezzen, Alex Ferguson úgy döntött, hogy kölcsönadja a fiút a negyedik vonalban szereplő Preston North Endnek. Beckham 1995 februárjában került a kiscsapathoz - ahol annak idején Bobby Charlton is szerepelt -, és egy hónap alatt öt meccsen lépett pályára. Ennyi idő alatt két gólt szerzett, az egyiket ráadásul szögletből csavarta a kapuba! Davidnek meglehetősen szokatlan volt az itteni légkör, a szokások, például az, hogy a meccseken összekoszolódott mezt a játékosoknak kellett kitisztítaniuk. Nem sokáig kellett azonban itt maradnia, hiszen március végén visszahívták Manchesterbe, és április 14-én a Leicester City ellen Lee Sharpe helyett, csereként újra az élvonalban focizhatott.

A szezon hátralévő részében még három találkozón szerepelt. A következő idénytől kezdve azonban kihagyhatatlan volt a MU kezdő tizenegyéből, az első fordulóban, az Aston Villa ellen rögtön betalált, és a bajnokságot hét góllal fejezte be, jelentősen hozzájárulva a gárda bajnoki címéhez. Ám ekkor még csak egy volt a Vörös Ördögök tehetséges fiataljai közül. Egy évre rá viszont már egyértelműen szupersztárnak számított, köszönhetően az 1996-97-es bajnokságban nyújtott teljesítményének. A pontvadászat első fordulójában a Manchester a Wimbledonhoz látogatott, és a Selhurst Parkban lejátszott találkozó egészen az utolsó pillanatig semmi különlegeset nem hozott. A MU 2-0-ra vezetett, a három pont sorsa már eldőlt. A 90. percben aztán megtörtént a csoda: Beckham a félpályánál felnézett, látta, hogy a "Teniszezők" egyese, Neil Sullivan messze kinn áll kapujából, és mintegy hatvan méterről a hálóba ívelt. Ez volt az a pillanat, amikor David Beckham, a médiasztár megszületett.

A gólt számtalanszor visszajátszották a televízióban, és egész Anglia a fiatal középpályásról beszélt. Aki ráadásul továbbra is remek formában futballozott, olyannyira, hogy szeptember 1-jén a Moldova elleni meccsen a nemzeti tizenegyben is bemutatkozhatott. Innentől pedig nem volt megállás: nem játszottak nélküle válogatott meccset, és a MU-ban is kimagaslóan szerepelt. Ráadásul megismerkedett az akkoriban a csúcson lévő Spice Girls nevű lányzenekar legszebbnek tartott tagjával, Velictoria Adamsszel akinek beceneve "Posh", azaz "Előkelő" volt. A bulvársajtó azonnal rávetette magát a sztorira, és napról napra beszámolt kettejük kapcsolatáról. Ez azonban ekkoriban még nem befolyásolta negatívan Beckham teljesítményét, akit az év legjobb fiatal játékosának választottak.

A fordulópont az 1998-as világbajnokságon következett be. Beckham természetesen ott volt Glenn Hoddle huszonkettes keretében - a világ egyetlen szövetségi kapitány sem hagyta volna ki -, ám sem a tunéziaiak, sem pedig a románok ellen nem volt a kezdő csapat tagja. Az utóbbi meccsen elszenvedett vereség után aztán a közvélemény bekövetelte őt a gárdába, és Kolumbia elleni pazar játéka - na meg nem kevésbé remek szabadrúgásgólja - azt vetítette előre, a vb egyik csillaga lehet. Az argentinok elleni meccsen aztán előtérbe került Beckham rossz tulajdonsága, nem tudta fegyelmezni magát, és Diego Simeone szabálytalansága után visszarúgott az argentin felé. A törlesztésnek piros lap lett a következménye, Beckham így az angol válogatott kiesésének első számú felelősévé vált. Az angol sajtó és a közvélemény ellene fordult, és csak nagyon kevesen álltak ki mellette. David párjával, Victoriával elvonult a világ szeme elől, New Yorkban töltöttek pár hetet, és a középpályás lélekben felvértezve tért vissza Manchesterbe. Tudta nagyon jól: most igazán erősnek kell lennie ahhoz, hogy elviselje a felelősséget.

Mert a közönségtől - természetesen a Manchester-rajongókon kívül - kapott hideget-meleget, minden stadionban obszcén kórusok fogadták, amelyek nem csak őt, hanem kedvesét is igencsak érzékenyen érintették. Beckham maga is belátta, hogy soha többé nem lesz az a közönségkedvenc, aki korábban volt, de nem törődött a dologgal. Csak a futballal foglalkozott, és ennek meg is lett az eredménye: pályafutásának legjobb évét produkálta. Pedig a Mancheser meglehetősen nehéz szezonnak nézett elébe: a bajnokságban, az FA-kupában és a Bajnokok Ligájában is helyt kellett állnia. Beckham azonban bírta a hármas terhelést, sőt, vezéregyéniségnek bizonyult. Egyszerűen képtelen volt rosszul játszani, akár megszokott posztján, a jobb szélen, akár eggyel beljebb kellett pályára lépnie. Sorsdöntő gólokat szerzett: az utolsó, Tottenham Hospur elleni bajnokin - amely az aranyéremről döntött - 0-1-es állásnál például parádésan csavart a hosszú felső sarokba. A szezonra a Bajnokok Ligája döntőjében tette fel a koronát: a mezőny egyik legjobbja volt, és a meccs után boldogan emelhette feje fölé a trófeát. A világ Beckham lábainál hevert.

Talán éppen ez volt az, ami megártott neki, talán Victoria volt rá káros hatással - barátnőjét királyi külsőségek között vette el 1999. július 4-én -, ki tudja. Egy azonban biztos: a jelenlegi szezonban Beckham többet szerepelt az újságok címoldalán fegyelmezetlenségei miatt, mint játéka okán. A problémák már nyáron kezdődtek, amikor az ifjú párnak el kellett halasztania nászútját, amelyet egy csendes-óceáni kis szigeten akartak eltölteni, a Manchester United ausztráliai túrája miatt. Állítólag ekkor romlott meg a korábban szinte apa-fiú kapcsolat Ferguson és Beckham között. A skót szakembernek korábban sem tetszett, hogy David médiasztárrá vált, de amíg a pályán a maximumot nyújtotta, addig nem szólt semmit. Ahogy azonban megkezdődött a bajnokság, úgy volt egyre több gond Beckhammel. Október elejére már öt sárga lapot gyűjtött össze - máskor egy idényben volt ennyi figyelmeztetése -, a klubvilágbajnokságon a Necaxa ellen pedig piros lapot kapott.

Időközben Beckham lecsúszott az Aranylabdáról és a FIFA World Player-díjról is - mindkétszer Rivaldo előzte meg -, és Victoria nyilatkozatai csak szították a feszültséget. Mrs. Beckhamnek nem tetszett, hogy míg ők Londonban laknak, addig férjének naponta Manchesterbe kell utaznia, és hitvese fizetését is kevesellte, különösen azután, hogy a Manchester csapatkapitánya, Roy Keane megkapta az áhított heti ötvenezer fontot. Ferguson mindig is híres volt arról, hogy mindenkitől megkövetelte a maximumot, és amikor a Leeds United elleni meccs előtt Beckham nem jelent meg az edzésen, habozás nélkül kitette a szupersztárt a keretből. A rangadót Beckham nélkül is megnyerte a MU, és bár később Becks visszakerült a csapatba, sokak azt jósolták, hogy csak a szezon végéig marad ott...

A Manchester United a következő szezonban "természetesen" megint bajnoki címet nyert, és ebből Beckham jó szokásához híven gólokkal (egészen pontosan hattal) és számtalan gólpasszal vette ki a részét. A szezon befejeztével azonban nem sok pihenője maradt, hiszen az angol válogatottal részt vett az Európa-bajnokságon, amely felemás eredménnyel zárult a számára.

Noha a háromoroszlánosok nem jutottak tovább a csoportjukból, talán Beckham volt az egyetlen labdarúgó, akire nem lehetett panasz. A középpályás a portugálok ellen két parádés gólpasszt adott, és a németek elleni találkozón is az ő szabadrúgását követően szerezte meg a győztes találatot Alan Shearer. Ennek ellenére a Németalföldre átrándult angolok egy csoportja (különösen a románok elleni vesztes találkozót követően) megtalálta őt, a drukkerek meglehetősen ízléstelen módon a feleségét szidták. Beckham nem hazudtolta meg önmagát, a lefújást követően odaballagott az ominózus szurkolók elé, és egy ujját felmutatva fejezte ki, mit gondol róluk.

Tettét természetesen hatalmas felzúdulás követte, de érdekes módon egyre többen álltak a játékos mellé, mondván, ő is csak ember, és nem kell minden gyalázkodást elviselnie. Sokan azt gondolták, hogy az angol közönség ilyetén viselkedése miatt távozik a szigetországból, mivel külföldi sztárklubok egész sora jelentkezett be érte és tett jobbnál jobb ajánlatokat a Manchesternek. Szóba került az Internazionale, az AC Milan és az FC Barcelona is, de Becks végül maradt, és remekül kezdte az új szezont. A bajnokságban az első négy fordulóban háromszor volt eredményes, és 27 mérkőzés alatt már nyolc gólig jutott, márpedig eddigi legjobb idényében, az 1997-98-as bajnokságban is csak kilenc találattal zárt.

A válogatottban is nagy megtiszteltetés érte, hiszen az olaszok elleni válogatott mérkőzésen ő volt a nemzeti tizenegy csapatkapitánya. Ekkor már nem Kevin Keegan volt a szövetségi kapitány, ő a németek elleni hazai vereséget követően lemondott, és ideiglenes utódja, Peter Taylor Beckhamre bízta a csapatkapitányi karszalagot.

Beckhammel kapcsolatban sokáig élt az a pletyka, hogy távozik a Unitedtől. A klub és David megbizottjai azonban már régóta tárgyaltak a szerződéshosszabbításról, amit idén sikerült is nyélbeütni. A középpályás maradt Manchesterben, immáron közel százezer fontos heti fizetéssel. A rosszul sikerült szezon okozta keserűséget csak fokozta, hogy a Deportivo elleni BL-meccsen veszélybe került vébérészvétele is, Duscher belépője nyomán ugyanis eltört a lábközépcsontja. Becks azonban mindent elkövetett, hogy meggyógyuljon és ott lehessen élete második világbajnokságán.